2004. november 5., péntek

Az élet értelme

Érezted-e már az érzést, hogy nem találod a helyedet a világban? Céltalanul kóborolsz a gondolataid közt, keresve egy célt, sikertelenül. Elkeseredésében az ember saját fontosságát kérdőjelezi meg. Ekkor kezdi furdalni a kíváncsiság: Mi az élet értelme?

Kezdetnek nem rossz, ha már sarokba akarja szorítani az ember magát. Feltettünk egy szép kérdést, amire valami óriási, végső, mindent-megmagyarázó választ várunk. Ha pedig nem tudjuk megválaszolni, akkor már gondolatban el is temethetjük magunkat, mint valami hasztalan, korcs szerzeményt. Ezért kegyetlen ez a kérdés.

Nézzük meg mégegyszer: "Mi az élet értelme?" Biztos, hogy értjük azt, hogy mit kérdezünk? Mi az "értelme" szónak a jelentése, mi az az "értelme"? Ennek a valaminek nincsen kémiai képlete, nem hat rá a gravitáció, és bizos nem találod meg a repkedő elektronok és atomok világában. Talán ezért is van az, hogy a racionálisan gondolkodó emberek többsége nem találja meg a válaszát.

Az "értelme" egy emberi fogalom, az emberi gondolkodás társít "értelmeket" a dolgokhoz. Ezek a társítások csak a fejünkben léteznek, részeik gondolatainknak, érzelmeinknek, saját világunknak az építő kövei. Teljesen szubjektív, voltaképp az egyén véleménye. Pontosan ezért van az, hogy nincs univerzális "élet értelme"! Mindenki maga döntheti el, mit tart annak. Mindenki más életet él, a saját kis világában, melynek saját értelme van. Ezt el kell fogani.

Megtalálhatjuk-e az életünk értelmét? Egyáltalán mi van akkor, ha már megtaláltuk? Tegyük fel, elértük azt a célt, amit kitűztünk magunk elé. Hirtelen nem maradt miért küzdeni, teljesítettük azt, amit akartunk. Innentől fogva nincs miért küzdeni? Dehogynem, van. Az ember telhetetlen fajta, mindig többet és mást akar, sose fogynak el a vágyai. Úgy vélem, ez az egyik legnagyobb áldás. Az élet értelme ezért nem lehet fix cél, hanem egy folytonos keresés, amelyben újabb és újabb kihívások elé állítjuk magunkat.

Sokan azt hiszik, csak a pozitív élményekért kell élni. Kacagj, szeress, légy boldog, más nem számít, mondják. Mekkorát tévednek... Mit ér a boldogság, ha nem érzett előtte szomorúságot az ember? Ahogy távol nélkül nincs közel, és kicsi nélkül nincs nagy, nem tudnánk, hogy mi az a boldogság, ha nem tapasztaltuk volna meg a bánatot. Egy örömteli pillanat akkor esik igazán jól, ha egy bús időszakunkat zárja. A negatív vonatkozásai az életnek adják meg az értelmét a pozitívaknak, szükségük van egymásra. Ez a harmónia.

Mindenki a saját céljaiért küzd. Mik is ezek? Minden ember saját maga dönti el, hogy mi a fontos számára, mi az értékes. Kell, hogy legyenek értékeim, amikért kiállok, és ha kell küzdök. Család, barátok, szerelem, amiket mind komolyan veszek, és ragaszkodok hozzájuk. Az ember értékei a kincsei életének.

Egyesek azt állítják, hogy aminek nincs értelme, arra nincs szükség, felesleges. Ostobaság. Annyi minden van a világon, amire nem tudjuk racionálisan megmondani, miért jó. Egyszerűen szépek, mint egy naplemente, vagy egy maradandó pillanat...

Az élet szép.