Régóta készültem ellátogatni egy külföldi fesztiválra, ez évben végre sikerült. A line-up (Metallica, Slipknot, Disturbed, Machine Head, stb.) nagyon meggyőző volt, és mondjuk egy Szigethez képest nem is drága. A helyszín Nickelsdorf (eredeti nevén Miklóshalma), az osztrák-magyar határ mellett közvetlenül. Gitáros kollégám, Tamás, tartott velem, a BPRNR által szervezett busszal utaztunk. Kényelmes volt és egyszerű, bár a szemfülesek megoldották olcsóbban.
Érkezés után jött a horror. A buszmegállótól nagy cuccal, sátorral, forróságban végigcaflatni a kempingig. Az alábbi képen bejelöltem az útvonalat, kb 2km. Mi a rákért rakták a kempinget a parkolóktól lehető legtávolabbi helyre? Első nap délután 1-kor érkezve már csak jó messze kaptunk helyet a színpadoktól. A tapasztalt látogatók szerint a 0. napon kell megjelenni.
A létesítmény szántóföldek mellett terült el, gyalog beláthatatlanul messze mindenféle civilizációtól. A szokásos kerítésekkel elszeparált fesztivált kaptuk. A tömeg óriási, állítólag 160.000 ember jelent meg. Egy csipet nyomor, szeméthegyek, de láttunk már ilyet. A közönség főleg osztrák, de elég gyakran találkoztam magyarokkal is. Első nap kifejezetten magas volt a tini-hülyegyerekek aránya, de a végére szerencsére ez mérséklődött. Figyelmeztettek, hogy az osztrákok kifejezetten halvérű népség, nagy őrjöngésre ne számítsak. És tényleg... Nagyon ritka a pogó, hajrázás, tombolás, az emberek 95%-a csak áll, bólogat és néz ki a fejéből. Ennek ellenére az összes zenész előadta a seggnyalását, hogy "Jaj, de jó fejek vagytok, pörgős közönség, mindent beleadtok, szeretünk ide jönni...". Egy fenét. "Kell a pénz, gyertek legközelebb is, vegyetek pólót!"
Péntek viszonylag kellemes volt, egy kicsit dögmeleg és poros. Az időjárás az est fénypontján, a Metallica előadása alatt, cseszett ki velünk. Eleredt, mintha dézsából öntötték volna. Tapasztalt fesztiválrajárók tudhatják, hogy a pornál csak a sár a rosszabb. Szombat a pötyörgő eső és a dagonya jegyében telt. Eszméletlen sártenger, mindenki legalább térdig mocskos. Esték vacogósan teltek, de kibírtam. Vasárnapra előbűjt a nap, újra járhatóvá váltak az utak, viszonylag ideális körülmények uralkodtak. Időközben jópáran feladták vagy jobb dolguk(?) akadt. Az üres sátorhelyek megszaporodtak. A koncertek után hajnali 1-kor indultunk haza, és 5-kor már újra Budapesten voltunk.
- Caliban: Fél füllel figyeltünk, ügyes, tekerős, zúzós, hörgős/dallamos.
- Disturbed: Király koncert, átjön az, amit az albumokon hallhatunk.
- Mastodon: Progresszívak akarnak lenni, de szerintem nem megy nekik. Pár jó pillanat a kaotikus katyvaszban.
- Slipknot: Agresszív, pörgős, ütős. Normális közönség mellett már simán tömegmészárlásba torkollott volna. A hallgatóság hátsó felének szép szavakkal történő kinyalása megvolt, de utána jól le is térdeltették őket az egyik szám elejéhez. He?
- Metallica: Nagy élmény egy ilyen legendás zenekart élőben meghallgatni. Számomra azonban az egetverő katarzis elmaradt. Egyszerűen csak profi és jó volt. Valószínűleg az eső keze is benne van a dologban.
- Lacuna Coil: Ez a koncert vitte nálam a pálmát. Jó hangzás, kitűnő zene. Nem tudom miért, de nagyon magával ragadott.
- Killswitch Engage: Eléggé In Flames-es, nekem ott maximálisan bejött, kiváló. Felvételeket hallgatva már kevésbé tetszik.
- Chickenfoot: Satriani és barátai. Csalódás. Hiába tartják számon egy gitáristenségként, semmi extrát nem hallottam tőle, sótlan szólók és tekerések. Az előző zenekar gitárosának szólói sokkal jobban tetszettek. Az egész bandára ráfér egy időutazás. A számok, a dalszövegek és a hangszerelés is totálisan oldschool. 20 éve tuti lett volna, de ez ma gáz.
- August Burns Red: Minden tiszteletem, ezek az idióták képesek voltak az Everybody's Free-re bevonulni. :) Utána kaptunk az újvonalas, amerikai oá-metálból. Nem rossz, de szerintem egy kicsit sok volt a váltás. Végre valaki képes volt megmozgatni a tömeget.
- Bring Me The Horizon: Fos.
- Static X: Rájöttek, hogy csöcsökkel épp annyi embert lehet vonzani, mint a jó zenével. Szerencsére, a "Need for Speed-es" dal lement. Ráztuk a fejünket, de nem az én stílusom.
- Trivium: Korrekt, zúzós metál, dallamos gitárral. Tetszett.
- Dimmu Borgir: A leglátványosabb, leghangulatosabb koncert. Borzongató. A szinfonikus részek mellbevertek rendesen. Sajnos a zene komplexitása nem jött át, elveszett a kásában. Az egyetlen zenekar, akiknél az énekes szóvá tette, hogy passzív a közönség (végre), piros pont érte.
- Machine Head: Már alig álltam a lábamon, nem tudtam igazán figyelni. Jónak tűnt, korrekt zúzás, bár a gitárok hangzásával nem voltam elégedett.
