Therion koncert

A múlt hét végén elutaztam Miskolcra ("A nyitott kapuk városa" ™), hogy szem- és fültanúja lehessek a svéd metálbandának, a Therion-nak. A srácok a helyi szimfonikus zenekar és kórus kíséretében léptek fel, így biztosítva az echte sárkányölős, királylánydugós zenei élményt.



A koncertet egy szimpatikus jégcsarnokban rendezték, szerencsére jég nélkül. Maga a hely nem hagyott kívánni valót maga után, a koncepció viszont igen. Szép, kulturált széksorok fogadtak minket a küzdőtéren. Elvégre a program a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretei között látott napvilágot. Szóval sorstársaink rezignált arccal, katonás rendben csücsültek műanyag székeiken, enyhe forradalmi vággyal szemükben. A biztonságiak megéreztek valamit vesztükből, és felállították a szokásos koncert-vaskerítést a színpad előtt. Just in case...

Kezdés előtt nem sokkal mi is helyet foglaltunk. Persze a hátsó ülő-alkalmatosságokra nem volt kedvünk leülni, beálltunk hát előre, a székek mellé. Jött is a security, hogy ezt nem így kell, rakjuk le a seggünket szépen. Szerencsére, egy-két nagydarab mackó a hallgatóságból kedvesen elmagyarázta nekik, hogy nem azért fizettek 4500-5500 jó magyar forintot, hogy nyárspolgár módjára, ülve metálkodjanak két órán keresztül.

A koncert két részből állt, kezdetnek klasszikusokat (Mozart, Dvorak, Verdi, stb.) hallhattunk picit átdolgozva, majd Therion számokat izgulhattunk végig. Az első felvonás kellemesre sikeredett, felcsendültek fülemnek ismerős dallamok, de mélyreható komolyzenei műveltségem hiányában nem tudtam beazonosítani őket. A hallgatóság elismeréssel hümmögött, hogy milyen szép és jó is ez a "régi" zene...

Itt jegyezném meg, hogy a hangosítás szar volt. A szimfonikus zenekar szépen szólt, de a gitárok igen csak vérszegényre sikeredtek. A mély hangok hiányában nem volt semmi öblösség, erő a zúzásokban. A dob kínai cinje egyszerűen fülsértően csörömpölt. Többet vártam ennél a Therion-tól.

A második, saját számos szett már sokkal nagyobb energiákat mozgatott meg. Alig vágtak bele az első taktusokba, egy megtermett, szittya viking nekilódult, és letépett pólóját feje fölött lóbálva megrohamozta a kerítést. Több se kellett a fekete seregnek, meglódult mindenki és kialakult a klasszikus koncert légkör. Tolongás az első sorokban, villázás, ritmusos hajrázás, székeken álló tömeg. A biztonsági őrök pedig csendben beadták felmondásukat.

Összefoglalva, jó élményeket hagyott bennem a Therion koncert, de nem volt minden felhőtlen. A szervezés jobban felkészülhetett volna a rajongókra és a hangtechnika se volt hibátlan. A svéd zenészek pedig nyomhattak volna több és mozgalmasabb "slágereket" a sajátjaik közül (Kihagyni a To Mega Therion-t? Bah...). Mindenesetre megérte elutaznom, ilyet is láttam.

Köszönet Gergőnek és Kornéliának a vendéglátásért.