2005. április 10., vasárnap

Álmok

Álmok

Könnycseppek és merész vágyak
Hullnak gazdátlanul porba,
S közben összetört álmok
Állnak némán sorba.

Mint elpattanó buborék
Tűnnek el csendesen,
Teremtőjük arcát simítják
Utoljára kedvesen.

Küzdeni fogsz álmaidért
Míg világ a világ,
Még ha elbuksz is, lelkedben
Gyökeret vernek, mint elhervadt virág.

Kísértenek majd Téged
Jóban és Rosszban,
S Neked nem marad más,
Mint bízni egy újban...