2004. december 31., péntek

Gáz feliratok

Médiapartnerünk a Rádió 24...

A kép, amit láthattok a háztömbünk liftjében készült. Nem rég szereltek fel egy vadiúj beleordibálós vészjelző készüléket. Arra az esetre, hogy ha bennragadnál és ki szeretnél jönni. Természetesen megnyomni a gombot és torkaszakadtából sikítozni nem egyszerű dolog. Mellékelni kell egy használati útmutatót és egy hosszú szabályzatot, amelyből megtudhatod, hogyan kell egy igazi nyárspolgár módjára a világ tudtára adni, hogy szedjenek már ki abból a dobozból.

Ki az aki ebben segít neked és lelki támogatást nyújt közben? Hát persze, hogy a Rádió 24, ki más. Elvégre ő a vészjelző médiapartnere. Ezúton is gratulálok a rádió marketingeseinek, egy ilyen fantasztikus terméktársításért biztosasan kaphatnának valamilyen díjat: halálközeli élmény -> Rádió 24. Tudom, nehéz megfelelő felületet találni a reklámhoz, ki kell használni a kiaknázatlan területeket.

Bár lehet, hogy én vagyok túl szűklátókörű, és tényleg nem csak egyszerű reklámról van szó. Lehet, hogy itt valódi "médiapartnerség"-ről van szó. Tehát, ha én eszeveszetten visítozok, hogy beszorultam, segítség, akkor ezt az egészet a rádiós közönség is végigélvezheti. Esetleg ha megnyomom a gombot, kérhetek számot? Tök jó.

Mikrohullámú Iratpapucs

Tessék, mikrohullámú iratpapucs, egyenesen a Tesco-ból. Hogy mire jó? A válasz kézenfekvő. Ugyebár az embernek vannak iratai, eddig tiszta sor. Aztán vannak a forró akták, amikben híres személyiségek félrelépései vannak megörökítve. És mi van most decemberben? Hideg! Melyik a legjobb része egy ilyen forró iratnak? A lábléc rész, ahol a pajzán fotó alá van írva, hogy például "a miniszterelnök úr munka közben". Mivel védjük a lábat a hidegben? Persze, hogy egy papuccsal! Természetesen mint minden zsarolási eszköz esetében, itt is fent kell tartanunk a zsarolt állandó veszélyérzetét. Ez az elmés szerkezet a nagy piros gomb megnyomásának hatására mikrohullámú rádiócsatornán keresztül az egész anyagot átfaxolja a helyi bulvárlapnak. Kényelmes és félelmetes fegyver a zsarolás művészetében. Vegyétek bátran, csakis a Tesco-ban.

Ninja Edzések

Tök jó. Kissrác koromban mindig is ninja akartam lenni. Tudod olyan figura, aki mindenkit lekardoz, tud kámforrá válni, és közben maxi halálos. És most itt a lehetőség, el sem hiszem. Nem Iaido, nem Kendo, nem Karate, nem Aikido, nem Taekwon-do, nem Ju jitsu, hanem valódi ninja-edzés. Hurrá. Külön okítás kis kezdő ninjáknak, és külön a már nagyon veszélyeseknek.

Lehet, hogy ez volt az utolsó sor, amit írok. Biztos jól magamra haragítottam őket, és a függöny mögül már egy japán-orgyilkos-utánzat les rám, hogy a vérembe fojtson.

(Egyébként tisztelem a harcművészeket, magam is aikidozom, de ezt nem tudom hova tenni...)
(Azóta küzdöttem ninjitsu tanoccal. Teljesen jó stílus, én kérek elnézést :) )

"Az ételt nem szeretni, hanem megenni kell..."

Hétvégén kommunikációs tréningen voltam, melynek egy kis főváros közelében lévő zsákfalu adott otthont. Maga a program nagyon jó és hasznos volt, de a szállás... A lényeg az, hogy egy lelkigyakorlatos háznak aposztrofált épületben tengődtünk két napig. Házigazdáink bamba, de kedves, mélyen vallásos figurák voltak, nem az a pörgős fajta. Fűtés nem volt, de buzgón imádkoztak annak érdekében, hogy az Úr megjavítsa a kazánházat. A vége felé már mi is...

Ezzel a gyönyörű táblával az étkezdében találkozhat a betévedő. Csak úgy elrettentésképpen. Legyen mire mutogatnija a konyhafőnöknek, ha esetleg közölnéd vele, hogy ehetetlen a kaja. Tipikus példája annak, hogyan lehet a mentegetőzést ideológia mögé rejteni... Gratulálok. Ez a gondolkodásmód összetéveszthetetlenül az egyház sajátja. Megmagyarázzák, hogy teljesen helyénvaló, ha szenvedsz, sőt még örüljél is neki.

Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat

A következő kép is a fennt említett intézményben készült. Amikor elhaladtál egy folyosón, és éppen nem ikonokról visszabámuló szentfazekakat kellett nézned, hasonló okosságokkal találkozhattál.

Lelki szemeim előtt már látom is a következőt. Vidáman készülődök egy bulira az albérletemben, és épp a vodkás üveget akarom kinyitni. De ekkor hirtelen rámtöri az ajtót a KASZ (Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat), és az amerikai SWAT kommandósokat megszégyenítő fürgeséggel behatolnak a szobába. Az italt kikapják a kezemből és villámgyorsan kirángatnak ebből a veszélyes helyzetből. Köszönöm nektek, KASZ! :)

Megnyugtató, hogy ennek érdekében lelkigyakorlatot is tartanak, amelynek a napirendje sajnos már nem fért rá a képre. Vajon kapok golyóálló mellényt is, ha csatlakozok az alakulathoz?

2004. november 5., péntek

Az élet értelme

Érezted-e már az érzést, hogy nem találod a helyedet a világban? Céltalanul kóborolsz a gondolataid közt, keresve egy célt, sikertelenül. Elkeseredésében az ember saját fontosságát kérdőjelezi meg. Ekkor kezdi furdalni a kíváncsiság: Mi az élet értelme?

Kezdetnek nem rossz, ha már sarokba akarja szorítani az ember magát. Feltettünk egy szép kérdést, amire valami óriási, végső, mindent-megmagyarázó választ várunk. Ha pedig nem tudjuk megválaszolni, akkor már gondolatban el is temethetjük magunkat, mint valami hasztalan, korcs szerzeményt. Ezért kegyetlen ez a kérdés.

Nézzük meg mégegyszer: "Mi az élet értelme?" Biztos, hogy értjük azt, hogy mit kérdezünk? Mi az "értelme" szónak a jelentése, mi az az "értelme"? Ennek a valaminek nincsen kémiai képlete, nem hat rá a gravitáció, és bizos nem találod meg a repkedő elektronok és atomok világában. Talán ezért is van az, hogy a racionálisan gondolkodó emberek többsége nem találja meg a válaszát.

Az "értelme" egy emberi fogalom, az emberi gondolkodás társít "értelmeket" a dolgokhoz. Ezek a társítások csak a fejünkben léteznek, részeik gondolatainknak, érzelmeinknek, saját világunknak az építő kövei. Teljesen szubjektív, voltaképp az egyén véleménye. Pontosan ezért van az, hogy nincs univerzális "élet értelme"! Mindenki maga döntheti el, mit tart annak. Mindenki más életet él, a saját kis világában, melynek saját értelme van. Ezt el kell fogani.

Megtalálhatjuk-e az életünk értelmét? Egyáltalán mi van akkor, ha már megtaláltuk? Tegyük fel, elértük azt a célt, amit kitűztünk magunk elé. Hirtelen nem maradt miért küzdeni, teljesítettük azt, amit akartunk. Innentől fogva nincs miért küzdeni? Dehogynem, van. Az ember telhetetlen fajta, mindig többet és mást akar, sose fogynak el a vágyai. Úgy vélem, ez az egyik legnagyobb áldás. Az élet értelme ezért nem lehet fix cél, hanem egy folytonos keresés, amelyben újabb és újabb kihívások elé állítjuk magunkat.

Sokan azt hiszik, csak a pozitív élményekért kell élni. Kacagj, szeress, légy boldog, más nem számít, mondják. Mekkorát tévednek... Mit ér a boldogság, ha nem érzett előtte szomorúságot az ember? Ahogy távol nélkül nincs közel, és kicsi nélkül nincs nagy, nem tudnánk, hogy mi az a boldogság, ha nem tapasztaltuk volna meg a bánatot. Egy örömteli pillanat akkor esik igazán jól, ha egy bús időszakunkat zárja. A negatív vonatkozásai az életnek adják meg az értelmét a pozitívaknak, szükségük van egymásra. Ez a harmónia.

Mindenki a saját céljaiért küzd. Mik is ezek? Minden ember saját maga dönti el, hogy mi a fontos számára, mi az értékes. Kell, hogy legyenek értékeim, amikért kiállok, és ha kell küzdök. Család, barátok, szerelem, amiket mind komolyan veszek, és ragaszkodok hozzájuk. Az ember értékei a kincsei életének.

Egyesek azt állítják, hogy aminek nincs értelme, arra nincs szükség, felesleges. Ostobaság. Annyi minden van a világon, amire nem tudjuk racionálisan megmondani, miért jó. Egyszerűen szépek, mint egy naplemente, vagy egy maradandó pillanat...

Az élet szép.

2004. október 12., kedd

Kecskelapátolós előzetes

Kecske? Lapát? Tadzsikisztán? Vajon hogyan függhet össze ez a három dolog? Hát persze, hogy egy óriási hülyeségen keresztül, amit természetesen mi biztosítunk Neked!

Már készül is a fantasztikus, lélegzetelállító, izgalmas játék, amelyben próbára teheted kecskelapátoló tehetségedet! Még nincs kész! Előzetesként tekints meg egy pillanatképet!

2004. október 11., hétfő

Múló eszmélet

A földön ült, és mereven bámult maga elé. Próbálta rendezni a gondolatait, de nem sikerült neki. Érzelmei kavargó vihara lerombolta azt a törékeny építményt, amit józan észnek neveznek. Mintha az őt körülvevő világ egy pillanat alatt omlott volna össze, és ő a romok alatt maradt. Segítségért kiálltott, de senki sem hallotta őt.

Érezte a szellő simagatását az arcán. Az ősz érintése hideg volt és nyirkos, de a gondtalan nem-lét igéretét súgta a fülébe a szél. Utoljára a szerelme csiklandozta arcát ilyen szenvedélyesen, és ő boldogan itta magába annak a nőnek a hazug szavait, akit a világon mindennél jobban szeretett, aki elhagyta őt.

Mindenki cserben hagyta. Senki sem adta meg neki azt a törődést, amire most szüksége lett volna. Talán jobb is így. Az élet egy hülye játék és mindenki ellene van, tudni kell mikor kell kiszállni.

Lassan a zsebébe nyúlt, és a hideg fém érintése pillanatnyi nyugalommal árasztotta el. Nagyot sóhajtott és a pisztolyt remegő kézzel a halántékához emelte. Végiggondolta életét, emlékek peregtek le lelki szemei előtt, de a felénél abbahagyta a visszaemlékezést, mert nem akart mindent újra végigszenvedni. Összeszorította fogait, és meghúzta a ravaszt.

A lövés mennydörgő hangja még másodpercekig visszhangzott a fejében. Érezte, ahogy egy apró izzadtságcsepp végiggördül a homlokán. Lassan kinyitotta a szemét, és egy üres, fehér szobát látott, amelynek a sarkában ült. Még mindig kapkodva szedte a levegőt. Megpróbálta a kezébe temetni az arcát, de a karja nem mozdult. A kényszerzubbony nem engedte.

- Csak álom volt... - suttogta magában. Amióta az eszét tudta, csak álmodott. Mindig másvalaki volt, mindig más helyen, mindig más időben. Mindig más. Milyen volt az igazi élete? Nem emlékszik. Nem is biztos, hogy volt neki olyan. Az álmai voltak az ő élete. Sok minden relatív, úgy vélte a valóság is az.

Előző álma még mindig nyomasztotta. Sóhajtott egyet és lehunyta a szemét. Remélte, hogy következő "élete" boldogabb lesz. Talán egy gyönyörű pillangó lesz, és gondtalanul repdeshet egy csodálatos tavaszi mezőn. Talán...


2004. október 4., hétfő

Zsiráf fűrészel

Nos, ha nem kaptatok még elég használhatatlan hülyeséget tőlünk, tessék. Bemutatom Zsiráfot, erkélyünk lakóját. Már vagy egy hónapja csak egy üres sörösüveg mellett szunyókált, és most úgy döntött, hogy nekikezd, és kiéli munkamániáját. Természetesen elképzelését csak támogatni tudjuk, sőt úgy döntöttünk, hogy egy kis publicitást adunk a dolognak. Valamint mérhetővé tesszük jómunkásemberségét, hogy szörnyülködjetek, milyen sokat is dolgozik Zsiráf.
Megjegyeznénk, hogy Zsiráf már nem fűrészel. Közel 200 napot bírt ki szélben, esőben, ragyogó napsütésben és hóviharban. Fűrészelése csupán azért maradt abba, mert szerszáma a környezeti viszontagságok miatt szétrohadt. Hősiességének állítunk emléket ezzel a bejegyzéssel.

2004. szeptember 15., szerda

Saját magad

Szép este van. Legalább is, nekem tetszik. Zozz elment valami buliba halláskárosodászt szenvedni, esetleg felszedni egy-két fényre csúnyuló lányt. Én pedig itthon maradtam, mondván magamnak, nekem a szigorlatomra kellene tanulnom. Persze, most is azt teszem... Ha már kedves szobatársam napok óta nem hajlandó blog-ot írni, valakinek szórakoztatnia kell a nagyérdeműt.

Szóval, itt vagyok tök egyedül, síri csend vesz körül, nyugalom. Ha Te is ebben a szobában laknál, biztos tudnád ezt értékelni. Az embernek néha össze kell szednie a gondolatait, és ez a megfelelő alkalom rá. Észrevetted már, hogy mi történik, ha állandóan fecsegnek melletted, vagy ha esetleg a média bombáz téged állandóan előemésztett szarságaival? Ilyenkor a Te gondolataid mi körül forognak? Én nem tudhatom, csak azt, hogy biztos nem magaddal foglalkozol.

Talán azt figyeled, ki-kivel kavar, xy mekkora szemét, melyik politikus hazudik nagyobbat, hány túsz tartanak fogva Tadzsiksztánban. Esetleg töprengesz azon, milyen lehet nekik, családjuknak. Egyébként Veled mi van? Hol tartasz most, merre mész, mit akarsz? Lehetséges, hogy ecsetelted már ezeket a válaszokat a haveroknak, persze egy kicsit kiszínezve nagyképűséggel vagy éppen önsajnálattal. Kinek hogy tetszik. Egyszer, ha szánsz magadra egy kis időt, válaszolj őszintén a tükörnek!

Mint már említettem gyönyörű az éjszaka. Nem is tudom, mi vonz benne. Talán az, hogy kevésbé hivalkodó, mint a nappal. Világosban minden érzékszervedet elárasztják az ingerek, minden ragyog, minden harsányan követeli, rá figyelj. Miután leszáll az est, előveheted a fantáziádat és kiszínezheted mindazt, amit a sötétség az avatatlan szem számára üressé tesz. Tessék, töltsd ki azt az űrt saját magaddal! Vedd észre a kicsit, halld meg a csendeset!

Lehet, hogy egyeseknek nem tetszik majd ez a blog, ő dolguk. Feleslegesnek éreztem leírni azt, ami történt velem, inkább leírtam azt, amit gondoltam.

2004. szeptember 8., szerda

Happy Tree Friends

Jó-jó, tudom, ha az internetes rajzfilmekről beszélünk, nem lehet kihagyni a Happy Tree Friends-et. Amennyiben még nem láttál nagyon édes szíves-bocsokat nagyon csúnyán meghalni, akkor ezt az oldalt neked találták ki. Fekete humor a világháló bugyraiból szivecskés csomagolásban.

Happy Tree Friends

2004. szeptember 7., kedd

Neurotically Yours

Nem tudom, hogy ismered-e eme internetes gyöngyszemet, a Neurotically Yours-t. Egy sok epizódot megélt online rajzfilmről van szó. Főszerepben egy hiperaktív, agresszív mókussal (Foamy), aki mindig megmondja mi a frankó, valamint gazdája, egy életúnt, megnemértett, punk csaj (Germaine). Felhőtlen szórakozás. Ha elsőre megérted mit mond Foamy, gratulálok. Tessék klikkelni:

Neurotically Yours

2004. szeptember 6., hétfő

Abszolult biztonság

A honlapunkat ellenőrizgettem a minap. Már épp szidni kezdtem az Internet Explorert, hogy mi a halálnak van szükség arra a felesleges állapotsorra a böngésző alján. Ekkor sas szemeim kiszúrták ezt a két szóba foglalt apró bókot.

Hüpp, a Májkroszoft biztonságosnak ítélte oldalainkat, ez megható. Más kérdés, hogy mennyi szemét és vírus szokott a gépekre ömleni a sExplorer által megbízhatónak ítélt honlapokról :)

2004. augusztus 19., csütörtök

A kezdet

És a Teremtő (vagyis én) megpihen. Igaz, nem a hetedik napon, de mutassatok egy olyan idiótát, aki meg tudja mondani nyári vakációja közben, hogy éppen milyen nap van. Ünnepélyesen bejelentem elkészültem a honlap ezen részével is.

Szóval, itt van ez a blog-dolog, kiválló eszköz arra, hogy Zozz megoszthassa gondo... izé, élményeit a világgal. Én a helyedben eltöprengnék azon, hogy hova bújjak. A virágcserép mögött megtalál, a szőnyeg alá pedig úgysem férsz be. Legvégső esetben egy ipari présgép lapjai között (örökre) megmenekülhet az ember.

Nem fecsérlem tovább a szót, van erre egy külön megbízottam, aki ezt ingyen megteszi. Holnaptól úgyis a Balaton hűs (szagos?) habjai várnak! Zozz, tiéd a pálya!

Necro

Zozzról

Zozz a zöldmoszatok rendjén belül a zsákállatok törzsének jeles képviselője. Bár egyes úttörő, de eddig el nem ismert biológusok szerint inkább a kétlaki páratlan ujjú patásokhoz sorolható. Az a marha nagy igazság, hogy én majdnem két évnyi verejtékes kutatómunka után sem tudom hova tenni igazán...

Kedves szobatársam egy kimeríthetetlen jókedvforrás, akit egyszerűen lehetetlen lelőni. Hihetetlen, hogy miként lehet képes mindig mosolyogni és hetet-havat összehordani. Mert ugye bár soha be nem áll a szája. Meg persze alkoholista és mindezek mellett jómunkásember is. ( Szerencsére még nem épített atombunkert a szobánk kellős közepére... ) Ne feledjük el, hogy tiszteletbeli büfészakos.

Zozz szinte bármilyen ökörségért tud lelkesedni és ekkor lehetetlen eltéríteni szándékától. Higgyétek el, néha a folyamatos, kicsattanó vigyorgása idegesítő tud lenni. De egye fene. Össze vagyok zárva ezzel az istencsapásával, és nem bánom. Jó szokásunk, hogy együtt szüreteljük a hülyeség fájáról az idiotizmus gyümölcseit. Mööö...

Zozz, a szociálisan érzékeny

2004. augusztus 18., szerda

Magamról


Nos, mit is írhatnék... Már huszonhárom éve taposom az élet sarát, és el kell hogy mondjam, élvezek tocsogni benne. Tudod, mindig emlékezetesek azok a pillanatok, amikor az ember ugrik egy nagy seggest a boldogság pocsolyáiba. Persze előfordulhat, hogy utána napokig törölgetheted a nadrágodról az átmulatott éjszaka foltjait. Azt hiszem, ezt az elcseszett allegóriát be is rekesztem, még a végén valami meg-nem-értett-művésznek néznek egyesek.

Hiszem, hogy csak tettek, értelmes gondolatok és verejték árán lehetsz boldog és lelheted meg önmagad. Voltam elnöke egy diákszervezetnek (BME Management Szakkollégium), kicsit vállalkozgatok, foglalkozok projektmenedzsmenttel, kacérkodok küzdősportokkal, szeretem a nőket és a jó bort. Élvezem az életet. Formálom mások véleményét. Mi kell még?

Zene. 9 éve gitározom. Főleg a rock és metal zenét kedvelem, de meghallgatok bármi mást is, amit igényesnek tartok. Csak ne valami futószalagon gyártott, pofátlanul primitív darabbal szúrják ki a szemem.

Vonz minden, ami maga nemében egyedi, és egyben igényes. Mind megjelenésben, hangzásban vagy gondolatvilágban. Sajnos a tömegből való kitörési hajlam is trenddé vált, szerintem ennél nincs szánalmasabb. Ide jutottunk. Sokan pedig úgy érzik tehetetlenek, és képtelenek változtatni életük folyásán. Én úgy vélem, igenis szembe lehet szállni az élet szürkeségével. Akinek van célja és akaratereje, hogy megvalósítsa azt, az bármit véghez vihet.

2004. augusztus 17., kedd

Üdvözlet

Ahoy minden véletlenül/direkt idekeveredett nézelődőnek. A honlap a világbéke elérése, a terrorizmus elleni küzdelem, a politikai élet befolyásolása, a Máriaszüttyői kereskedelem fellendítése illetve a kürti csigák szaporodási szokásainak vizsgálata céljából NEM jött létre. Eme honlap kialakulásának oka sokkal inkább két megveszekedett álladék vizsgaidőszak utáni túltengő szabadidejének köszönhető.

Fontos: Amennyiben Ön elhiszi, hogy az univerzumot 13,67-szor körbejárt e-mailek továbbküldése gyökeres változást hoz életébe, hogy a reklámban szereplő kutya azért eszi olyan elánnal a reklámozott kutyakaját, mert annyira ízlik neki és nem azért mert előtte már három hete nem adtak neki semmit, hogy a berendezési tárgyak helyes elrendezése odacsalogatja az univerzum erőit, és ettől aztán húdejó lesz a közérzete az embernek, akkor nem ez a honlap lesz a megfelelő kikapcsolódási forrása.

Ellenben aki sok marhaságot keres családi csomagolásban, jutányos áron, az feltétlenül JÓ helyen jár.

A honlap folyamatosan, dinamikusan, exponenciálisan (na mit találok még a szótárban...), bővül, egészen a önmegvalósítás katarzisáig. Magyarul amíg torkon nem fossuk, mi lesz ezzel a szerencsétlen szörnyszülöttel.

Terveink között szerepel: mértéktelen php-alkalmazás bevitele, online babaáruház nyitása, a yahoo.com látogatottságának 2,4-szeres túlszárnyalása, illetve az ötös lottó záros határidőn belüli megnyerése.

Kellemes nézelődést!

Üdvözlet - Necro

Hurrá, még egy látogató. Most lehet, hogy le kellene terítenem a vörös szőnyeget, és rózsaszirmokat hintenem a lábaid elé, de ha nem haragszol nem teszem. A kék jobban megy a szemed színéhez, és különben is jelenleg a liliomnak van szezonja.

Amint láthatod, sikerül összehozni ezt a gyökér honlapot. Kedves szobatársam már rég rágta a fülem miatta. A feltünési viszketegsége ellen nem használt a Fenistil-gél, remélem ez majd segít.

Talán ez az első lépés a világhírnév felé? Ismertek leszünk-e, kitörünk-e a mindennapok szürkeségéből? 40 fokon is tisztára tudjuk majd mosni az ingünket és a hírnevünket? Fog-e kirobbanni polgárháború Nikaraguában azzal a nemes céllal, hogy ugyan már takarodjunk le az internetről? Ezek a jövő nagy kérdései...

Feltett célunk, hogy ezt a sok balfaszságot ráhagyjuk az utókorra és legalább 3.5 pontos betűmérettel beírjuk magunkat a történelem nagykönyvébe. Reméljük sikerül!

Kalandra fel!