Saját magad

Szép este van. Legalább is, nekem tetszik. Zozz elment valami buliba halláskárosodászt szenvedni, esetleg felszedni egy-két fényre csúnyuló lányt. Én pedig itthon maradtam, mondván magamnak, nekem a szigorlatomra kellene tanulnom. Persze, most is azt teszem... Ha már kedves szobatársam napok óta nem hajlandó blog-ot írni, valakinek szórakoztatnia kell a nagyérdeműt.

Szóval, itt vagyok tök egyedül, síri csend vesz körül, nyugalom. Ha Te is ebben a szobában laknál, biztos tudnád ezt értékelni. Az embernek néha össze kell szednie a gondolatait, és ez a megfelelő alkalom rá. Észrevetted már, hogy mi történik, ha állandóan fecsegnek melletted, vagy ha esetleg a média bombáz téged állandóan előemésztett szarságaival? Ilyenkor a Te gondolataid mi körül forognak? Én nem tudhatom, csak azt, hogy biztos nem magaddal foglalkozol.

Talán azt figyeled, ki-kivel kavar, xy mekkora szemét, melyik politikus hazudik nagyobbat, hány túsz tartanak fogva Tadzsiksztánban. Esetleg töprengesz azon, milyen lehet nekik, családjuknak. Egyébként Veled mi van? Hol tartasz most, merre mész, mit akarsz? Lehetséges, hogy ecsetelted már ezeket a válaszokat a haveroknak, persze egy kicsit kiszínezve nagyképűséggel vagy éppen önsajnálattal. Kinek hogy tetszik. Egyszer, ha szánsz magadra egy kis időt, válaszolj őszintén a tükörnek!

Mint már említettem gyönyörű az éjszaka. Nem is tudom, mi vonz benne. Talán az, hogy kevésbé hivalkodó, mint a nappal. Világosban minden érzékszervedet elárasztják az ingerek, minden ragyog, minden harsányan követeli, rá figyelj. Miután leszáll az est, előveheted a fantáziádat és kiszínezheted mindazt, amit a sötétség az avatatlan szem számára üressé tesz. Tessék, töltsd ki azt az űrt saját magaddal! Vedd észre a kicsit, halld meg a csendeset!

Lehet, hogy egyeseknek nem tetszik majd ez a blog, ő dolguk. Feleslegesnek éreztem leírni azt, ami történt velem, inkább leírtam azt, amit gondoltam.