Végtelen utakon

Az ember élete tele van döntésekkel. Ezernyi lehetőség fekszik előttünk, és azok újra ezer felé ágaznak szét. Nem csoda, hogy egyesek fojtogató erdőt, mások kilátástalan sivatagot látnak maguk előtt.

Egy számomra kedves személy elveszve érzi magát ebben a labirintusban. Tudja, hogy előtte hever egy-két kitaposott út, de fél, hogy azok egy szürke élethez vezetnek. Megzavarodva, inkább csendesen üvöltve beleveti magát a csalánosba, és puszta kézzel akar ösvényt törni magának. Megvált talán a szenvedés?

Én élvezem az életem. Tudom, hogy szokványos, átlagos utakon haladok, de mégis egyedivé tesznek apró céljaim, a hobbim, és a barátokkal töltött felhőtlen órák. A magam ura vagyok, de ha a szükség megkívánja, nem félek meghajolni egy nagyobb kényszer előtt. Egyszer úgyis eljön az idő, amikor nem kell.

Nem amiatt aggódok, hogy letért a biztonságos útról. Mindenkinek szíve joga. Attól tartok, hogy kétségbeesésében teszi ezt, anélkül, hogy tudná, mit akar valójában. Elveszve érzi magát, mert nem tudja, merre menjen.

Tudja közülünk akárki is, hogy hova tart valójában? Nem. Ez egy ilyen kegyetlen játék. Azonban, ha ismered saját magadat és vágyaidat, az jó iránytűként szolgálhat.

Szerintem, ezt az iránytűt vesztette el. Remélem hamarosan megtalálja.