Magamról

Nos, mit is írhatnék... Már huszonhárom éve taposom az élet sarát, és el kell hogy mondjam, élvezek tocsogni benne. Tudod, mindig emlékezetesek azok a pillanatok, amikor az ember ugrik egy nagy seggest a boldogság pocsolyáiba. Persze előfordulhat, hogy utána napokig törölgetheted a nadrágodról az átmulatott éjszaka foltjait. Azt hiszem, ezt az elcseszett allegóriát be is rekesztem, még a végén valami meg-nem-értett-művésznek néznek egyesek.

Hiszem, hogy csak tettek, értelmes gondolatok és verejték árán lehetsz boldog és lelheted meg önmagad. Voltam elnöke egy diákszervezetnek (BME Management Szakkollégium), kicsit vállalkozgatok, foglalkozok projektmenedzsmenttel, kacérkodok küzdősportokkal, szeretem a nőket és a jó bort. Élvezem az életet. Formálom mások véleményét. Mi kell még?

Zene. 9 éve gitározom. Főleg a rock és metal zenét kedvelem, de meghallgatok bármi mást is, amit igényesnek tartok. Csak ne valami futószalagon gyártott, pofátlanul primitív darabbal szúrják ki a szemem.

Vonz minden, ami maga nemében egyedi, és egyben igényes. Mind megjelenésben, hangzásban vagy gondolatvilágban. Sajnos a tömegből való kitörési hajlam is trenddé vált, szerintem ennél nincs szánalmasabb. Ide jutottunk. Sokan pedig úgy érzik tehetetlenek, és képtelenek változtatni életük folyásán. Én úgy vélem, igenis szembe lehet szállni az élet szürkeségével. Akinek van célja és akaratereje, hogy megvalósítsa azt, az bármit véghez vihet.