2004. augusztus 19., csütörtök

Zozzról

Zozz a zöldmoszatok rendjén belül a zsákállatok törzsének jeles képviselője. Bár egyes úttörő, de eddig el nem ismert biológusok szerint inkább a kétlaki páratlan ujjú patásokhoz sorolható. Az a marha nagy igazság, hogy én majdnem két évnyi verejtékes kutatómunka után sem tudom hova tenni igazán...

Kedves szobatársam egy kimeríthetetlen jókedvforrás, akit egyszerűen lehetetlen lelőni. Hihetetlen, hogy miként lehet képes mindig mosolyogni és hetet-havat összehordani. Mert ugye bár soha be nem áll a szája. Meg persze alkoholista és mindezek mellett jómunkásember is. ( Szerencsére még nem épített atombunkert a szobánk kellős közepére... ) Ne feledjük el, hogy tiszteletbeli büfészakos.

Zozz szinte bármilyen ökörségért tud lelkesedni és ekkor lehetetlen eltéríteni szándékától. Higgyétek el, néha a folyamatos, kicsattanó vigyorgása idegesítő tud lenni. De egye fene. Össze vagyok zárva ezzel az istencsapásával, és nem bánom. Jó szokásunk, hogy együtt szüreteljük a hülyeség fájáról az idiotizmus gyümölcseit. Mööö...

Zozz, a szociálisan érzékeny

Nincsenek megjegyzések: