2009. április 22., szerda

Walldorf

Walldorf. Ebben a tüneményes kisvárosban kaptam szállást erre a hétre. Takaros és szeretnivaló, azonban adrenalinfüggőknek nem ajánlanám. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy az ember hajlott öregkorának éveit boldogan leélje itt. Friss levegő, nyugodt környék, kiülős kávézók és akkora, hogy szenilis fejjel sem fog újdonságokkal meglepni minket. Nézzük, miről is híres Walldorf:

  • Waldorf-pedagógiai irányzat (biztosítsuk a gyerek érzelmi biztonságát és szellemi szabadságát)
  • Waldorf saláta (recept)
  • Itt van az SAP központja :)
Amint az a képen is látható, Walldorf jóval kisebb, mint Németország. Sokkal. Walldorfban érdemes megnézni a rövid sétálóutcát (20 perc), a két templomot (10 perc) és a néhány vendéglőt. Ennyi. Ezeken túl megtaláljuk a tiszta, gondozott, családi házakat. Egy ilyen épület sem magasodik két emelet fölé, itt nincsenek betontömbök. Ideális életkörülmények a 12 év alatti és a 40 év fölötti lakosoknak. A többieknek valószínűleg rendszeres medvetámadást vagy siklóernyős ugrásokat ír fel a háziorvosuk az ingerszegénység ellen.

Najó, befejeztem, valószínűleg csak az irigység beszél belőlem. Errefelé tényleg nagyon jól és nyugodtan élnek az emberek. Extra programokért azonban utazni kell más településekre. A házakon látszik, hogy a helyi lakos egészen addig nem bírja álomra hajtani a fejét, amíg le nem törölte az utolsó maszatot is az ablakáról.

A fogadók kellemesek, él az a hagyomány, hogy a "valami"-hez formában nevezik el vendéglátó egységeket. Pl. A fehér lóhoz, A sarki csillaghoz, stb. Biztos az étel is minőségi, én azonban magányomban csóró egyetemistának képzeltem magam, és beértem egy pizzával.

A szállásom kényelmes volt. Kaptam svédasztalos reggelit mindenféle felvágottból, műzliből és gyümölcsből. Sőt egy rozoga biciklit is biztosított nekem a hotel, szóval a testmozgás sem maradt ki a héten.

Nincsenek megjegyzések: